A gyönyörű hajszín elérésének vágya annyi idős, mint az emberiség maga. A hajfestésnek manapság rengeteg módja van. Korábban azonban messziről nem volt ennyi lehetőség. Vajon hogyan festették a hajukat az ókori Egyiptomban, és mikor került bemutatásra az első egészségre ártalmatlan vegyi összetevőket tartalmazó hajfesték?
Az első hajfestést bizonyító tények az ókori Egyiptomba vezetnek vissza és több mint 5000 évesek. Ezt onnan tudjuk, hogy régészek egy feltárás során egyedülálló felfedezést tettek: egy mumifikálódott nő hajában hajfesték maradékokat találtak.
Az egyiptomi nők hennával festették a hajukat, ami nemcsak megszínezte, de fényvédelmet is nyújtott a hajnak és réz beütésű árnyalatot adott neki. A hennával festett haj általában sötétbarna, fekete volt. A természetes hennafesték ma is népszerű, ha hajfestésről van szó. Később az egyiptomiak indigót kezdtek használni hajfestés céljából, aminek hatására a haj kék fényt kapott. Frizurák tekintetében az egyiptomi nők rövidre vágott hajat viseltek, amihez szolgálók haját rögzítették.
Az ókori Görögországban a nők a szolgálók világos hajából készült parókát viseltek. A szegényebb sorból származó nők is világosabb hajra vágytak, ezért kamillafőzetet és citromos vizet alkalmaztak. Kecskezsírból és bükkfalevélből nyert speciális főzetet is készítettek e célból.
Az ókori Rómában élő nők is világosabb hajszínre vágytak. A görög nőkhöz hasonlóan világos parókákat viseltek, amelyek germán rabszolgák hajából készültek. A görögök természetes hajfestékeit további anyagokkal bővítették. Ilyen volt például a meszes vagy a tengeri víz.
Az európai országokba a henna csak a 19. század végén érkezett meg. A nők viszont más, máig népszerű egyéb módokat találtak hajszínük megváltoztatására. Intenzívebb barna szín eléréséhez hagymahéjból vagy gesztenyelevélből készült főzetet alkalmaztak. Igencsak közkedvelt volt a dióhéj, aminek a segítségével feketére festették a hajukat. Sötétebb árnyalatokat értek el erős fekete tea felhasználásával is. Tudjon meg többet a generációkon keresztül bevált természetes hajfestésről.
A nők az újkorban is világosabb hajszínre vágytak. A 16. században például ún. velencei szőke hajszín volt divatban, amely réz, timsó és kén ötvözésével jön létre. Ez a keverék került a hölgyek hajára, és erős napnak kitéve érték el a kívánt hajszínt. 1818-ban felfedezték a hidrogén-peroxid hajszőkítésre is alkalmas hatását. Az első hidrogén-peroxidot alkalmazó festés egy londoni vegyész és egy párizsi fodrász kezéhez fűződik és „arany fiatalító forrás" névvel illették.
Idővel kezdtek elterjedni a színskálák. A különböző árnyalatokhoz először természetes anyagokat használtak, később viszont elkezdtek fémsókat használni a festékek előállításához, ez végül azonban mérgezőnek mutatkozott, így szintetikus festékekkel helyettesítették. 1861-ben elterjedtek az anilinfestékek, de 1906-ig be voltak tiltva.
Az alapvető változást a hajfestés világában az 1907. év hozta, amikor is Eugene Paul Louis Schueller kifejlesztette az első hajfestéket egészségre nem ártalmas vegyi összetevők felhasználásával. Két évvel később megalapított egy hajfestésre szakosodott céget, amit 1936-ban a világhírű L´Oreal megszületése követett. A szőke hajszínre vágyó nők világszerte üdvözölték a márka által kifejlesztett Dream Blond hajfestéket, amelynek alapja a hidrogén-peroxid és az ammónia.
Szépségenciklopédia: Hajápolás