A nők már a régmúltban is sűrű és hosszú szempillákra vágytak. Az ehhez vezető út azonban nem volt zökkenőmentes. A szempillaspirálok rendkívül hosszú és izgalmas utat jártak be, míg megjelentek a mai formájukban.
A szempillák kiemelése nők és férfiak esetében egyaránt népszerű volt, jó példa erre az ókori Egyiptom. Már i.e. 4000 évvel hamut, kajált és természetes zsírt használtak a szempillájuk sötétítésére, ugyanakkor a napsugarakkal szemben is ezzel védték a szemüket. A szempilla festése vallási okokra is utal.
Később az ókori görögök már mérsékelték a szempilla festését. Az összetételt illetően sokkal inkább a növényi és ásványi anyagok kerültek előtérbe. Időszámításunk kezdetén azok a római nők számítottak divatosnak, akik elefántcsont spatulával felvitt szénnel festették a szempillájukat.
A reneszánsz kori nők nem igazán foglalkoztak a szempillájuk sminkelésével. Ideálisnak ugyanis a magas homlok és a fehér alabástromfehér arcbőr számított. Ennek érdekében pedig nemesi körökben a nők eltávolították a szemöldöküket és a szempillájukat. A korábban a keleti országokból behozott orientális jellegű szépítkezőszerek pedig feledésbe merültek.
Az Erzsébet-kori Angliában (16. sz.) a vörös haj, szemöldök és szempilla jelentette a szépségideált, amit lényegében az uralkodó I. Erzsébetről „mintáztak”. Sajnos az őt utánozó nők sokszor ráfizettek, hogy mérgező piros bogyókkal próbálták elérni a vágyott színárnyalatot.
A 17. és 18. században a sminkelés újra divatba került, ráadásul a középosztályban is elterjedt. Hosszú és kiemelt szempillákra vágytak a 19. századi viktoriánus korban. A nők otthon hamuból, fekete bodzából és ricinusolajból készítettek sminktermékeket.
Innen már csak egy lépés volt az újkori szempillaspirálok megjelenése. Létrehozásuk pedig Eugen Rimmel, illetve a Mabel és Tom Lyle Willams testvérek nevét dicséri. A formula vazelint, fekete pigmenteket és olajokat tartalmazott. A szempillaspirál a 20. század elején gömbölyű tégelyben volt kapható, és ecsettel vitték fel.
Tudta, hogy egyes nyelvekben, például a franciában, olaszban, spanyolban és arabban a „rimmel” szó magát a szempillaspirált jelöli a köznyelvben? Ennyire forradalmi volt Rimmel, a parfümőr.
A szempillaspirálok népszerűsége a fekete-fehér fényképek, majd a filmek megjelenésével csak nőtt. A 20. század 30-as éveiben a filmcsillagok rendkívül hosszú, sűrű és göndör szempillái azonban nem természetes eredetűek voltak. Egyébként 1938-ban szabadalmaztatták a vízálló szempillaspirált.
Helena Rubinstein 1957-ben mutatta be a tubusban kapható kefés szempillaspirált. Ezzel elkezdődött a modern szempillaspirálok története. Később, 1971-ben megszületett az ikonikus Maybelline Great Lash szempillaspirál, és 1989-ben a sláger a legendás Max Factor színtelen szempillaspirál volt.
A 20. század második felében a következő nevek váltak ismertté a szempillaspirál népszerűsítése kapcsán: a Twiggy modellek, Marilyn Monroe, Audrey Hepburn, aki állítólag gombostűvel választotta szét az egyes szempilláit.
A szempilla kiemelésének ma számos módja lehetséges. Különféle állagú és keféjű szempillaspirálok kaphatók. A professzionális szalonokban műszempilla, szempillasűrítés, szempilla dauer, stb. áll a kínálatban. Nagy keletjük van a szempilla növekedését segítő szérumoknak is. A klasszikus szempillaspirál azonban mindig beválik!