Ismerem.

Abszolút rendhagyó! Azoknak nyerheti el a tetszését, akik mellőzni igyekeznek az épp aktuálisan felkapott illattrendek irányvonalát, illetve akik szeretik az aldehides, galbanumos illatokat! Időtlen, klasszikus, mély, sokrétű, komoly, elegáns, elgondolkodtató...! Számomra egyértelműen a borongós őszi táj, az őszi erdőben keveredő moha és avar illatára emlékeztet. A korán sötétedő őszi, téli délutánokra, amikor egyre hosszabbak a köddel keveredő füstös levegőjű téli esték. Akár ódonnak is tűnhet, ám összetettségének köszönhetően mégis barátságossá, sőt meghitté tud válni, főleg a leszáradásában, bőrközeliségében. Egyedi és rendhagyóan különleges: karakán, markáns, mélységében és összetettségében mégis kifinomult. Mivel igen sokrétű, soha nem tudtam ráunni, pedig 40 éve használom (16-17 éves koromban csakliztam el az elsőt anyumtól, mert neki nem tetszett). Az én orrom főleg a zsályát, a mohát, a bőrt, enyhén a szantálfát és olynkor némi pacsulit érez ki a különböző illatok közül, amik a folyamatosan változó arányban adnak hírt magukról (hőmérséklettől, napszaktól, bőrtől, annak kémiájától, stb. függően...) Az elsőre komornak tűnő hangulatot enyhíti, finomítja a dohánylevél melengető édessége, amitől barátságosabb, sőt kifejezetten meghitté válik a felfújást követő órákban: mint egy őszi vagy téli estébe áthajló délutáni teázás a kandalló melletti bőrkanapén, miközben a frissen főzött zsályatea illata terjed a levegőben. Bár intenzitása, tartóssága már nem közelíti meg a régebbi kiadásúakét (IFRA szabályozás), ám ettől függetlenül sikerült az újraalkotóknak megőrizni az eredeti parfümkreáció hangulatát.